Interiors, living spaces in my immediate neighborhood, and intimate spaces are at the center of my artistic interest – my paintings are reflections of how I piece together the relationship between humans and their environment as defined by objects. I am fascinated by order and disorder, also by observing the psychological phenomena behind them and then framing it up using a realistic, sometimes a kind of documentary view. My field work started within middle-class interiors: the family house and its surroundings (where I grew up) and my grandparents’ house in Debrecen. This type of environment is frequently found in Hungarian households, usually as a result of years of hoarding – its explanation varies by generations and also by social status. The overcrowded piles of random objects fill up the living spaces and creating the feeling of the “horror vacui”. Living in this environment was not easy for me, but today I look at it as an observer, interpreting all as a pure installation of objects, clothes and other stuffs selected with an extraordinary sense of chaos. They romantically inspire me to preserve them and paint them again and again.
Festészeti
érdeklődésem középpontjában az enteriőrök, a közvetlen környezetemben lévő
lakóterek, intim életterek állnak, amelyek a tárgyak által meghatározott
környezet és ember viszonyát tanulmányozó alkotói vizsgálódás lenyomatai. A
rend és a rendetlenség, a mögöttük meghúzódó pszichológiai jelenségek
megfigyelése érdekel, amit egyfajta realista jellegű megfestés móddal, sok
esetben dokumentarista felfogással jelenítek meg. A „terepmunka” kiindulópontjai
kispolgári enteriőrök; a debreceni családi ház és környezete (ahol felnőttem),
és a nagyszüleim lakása. Ez a típusú közeg sokszor megjelenik a magyar
háztartásokban, többnyire a gyűjtögetés, felhalmozás eredményeképpen, aminek
generációként, társadalmi rétegenként eltérő magyarázata van. A zsúfolt,
egymásra rakott tárgyak halmaza „horror vacui” szerűen töltik be a tereket.
Benne élni számomra nem volt egyszerű, de ma már megfigyelőként egyfajta
„installációkként” értelmezem az összeválogatott tárgy- és ruhakompozíciók
sorát, amelyek romantikus ihletettséget adnak a megörökítés, megfestés vágyának
újra és újra.
